Try for a better life

Egy beszélgetés, egy film, egy kép, egy tárgy.
Mindenről eszembe jut, akármire nézek.
Hiányzik. Nagyon hiányzik.
Félek a csalódástól, hogy nem lesz olyan , mint vele. Nem feltétlenül rosszabb lenne, mert azt nem hiszem, csak más.
Félni egy kapcsolattól ? De miért?
Nehéz túl tenni magad egy olyan kapcsolaton, aminek önhibádon kívül lett vége.Félsz tudni a másikról.De látni akarod.Betegesen hiányolod, és ha végre van egy nap amikor nem nap 24-ben gondolsz rá .
Ennyire bonyolult lenne?
Elképzelhető. Az hiányzott , hogy én legyek valakinek az egyetlen és a legfontosabb. Tudom , hogy ez már nem ő, más valaki.
Nem tudom miért taglalom ezt jó pár bejegyzés óta, de egyszerűen hiányzik.
Mit tegyek?
Ha ezt az egyet kiveszed a puzzle-ből és kicsit messzebb állsz az összképtől és nem a lyukat nézed hanem az egészet észre sem fogod venni hogy ott valaha probléma volt. Aztán az idő múlásával találsz egy másik pont oda illő darabot:) Nincsen annál jobb érzés amikor felnézel az égre és az arcodba süt a nap ez az érzés mindig ott van még ha felhő takarja is el a napot.

Jó lenne megint ott lenni akkor " talán a lakat sem rozsdásodna" :')