Ha kimondom a neved
belerezeg minden porcikàm.
Köszönöm, hogy vagy nekem,
a szívem neked ordibál.
Egy tekintettel indult, egy huncut kis mosoly,
nem tudom felejteni a lelkem azòta fogoly.
Minden együtt töltött perc, minden együtt töltött nap
Az elmémbe vésődött pàr pillanat alatt.
A szívemből szòlok, most a lelkem beszél hozzád,
Köszönöm, hogy szeretsz, hozzàm mindig kedves voltàl.
Fejembe némasàg, hiànyzik hangod,
Amit én érzek ùj fogalmat alkot.
Hogy mi vár ràm holnap nem érdekel még ma,
Ha tàvolabb leszel tőlem, majd gondolj rám néha.
2014. január 16., csütörtök
:)
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése