" Megint elkapott valami érzés.
De ez most nem igazán fáj.
Ez inkább amolyan"szeretném,ha valóra válna"dolog.
Bele...bele olvastam egy tegnapi beszélgetésbe.
Szeretik egymást! De az egyiknek el kell mennie.
Miért? Nem akarom,hogy elmenjen!
A szívemhez nőtt. Jobban szeretem, mint magamat.
Ha elmegy , az a szerelmének is fájni fog.
De nagyon. És az úgy nem lesz jó.
Nem akarom, hogy szakítsanak.SOHA!
Össze illenek.Nekik együtt kell lenniük!
Nem merem kimondani,leírni se.
De,mégis.
Hiába csak egy szobatárs,lelkitárs,barátnő,élettárs
Nagyon fog fájni, ha elmegy.
Viszont örülni is fogok.
Csak azért, mert így erősödhet a kapcsolatunk.
Remélem,nagyon remélem, hogy ez így lesz.
És hogy engem se fog elfelejteni.
Azt a sok gyökérséget, azt a sok kihágást,
Az intőket, a Családot. Még ha mára az utóbbi el is tűnt.
Félek a felejtéstől.
Az a baj, hogy tudom, mi lesz.
Túl fogom élni.Valahogy biztos.
A szerelme is.
És, mint minden történet, ez is Happy End-el fog végződni.
Együtt lesznek , lesznek gyerekeik, akiket a keresztanyjuk, vagyis én, teljesen el fog
kényesztetni.És ez mindig így lesz.
Örökkön örökké..."
Imádlak Regim :) <3
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése